1-es típusú diabetes (Diabetes mellitus type 1):
Az 1-es típusú diabétesz autoimmun eredetű betegség, amely során az immunrendszer megtámadja a hasnyálmirigyben található inzulint termelő β-sejteket. Ennek következtében csökken vagy teljesen megszűnik az inzulintermelés, ami a vér glükózszintjének emelkedését eredményezi. Ez a típus általában gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik, de bármely életkorban kialakulhat. Az inzulinhiány következtében a sejtek nem tudják felvenni a glükózt, ami szöveti energiahiányhoz és magas vércukorszinthez (hiperglikémia) vezet. Inzulin hiányában a vércukorszint emelkedik, ami hosszú távon komoly szövődményekhez vezethet, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, vesekárosodás, vagy a látásvesztés.
Az 1-es típusú cukorbetegség kóroki tényezői összetettek. A betegség hátterében genetikai hajlam és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A genetikai hajlamot bizonyos gének jelenléte jelzi, amelyek összefüggésbe hozhatók az immunrendszer szabályozásával. A környezeti tényezők közé tartoznak különböző vírusfertőzések és esetleges táplálkozási faktorok is. Ugyanakkor ezek a tényezők önmagukban nem elégségesek a betegség kialakulásához; az autoimmun folyamat az immunrendszer téves reakciója következtében indul el, amely a béta-sejteket támadja meg.
Az 1-es típusú, inzulinra szoruló cukorbetegségben egyáltalán nincs inzulintermelés. Azt kívülről, naponta többször adott inzulinnal kell pótolni.
A kezelés legfontosabb eleme az élethosszig tartó inzulinpótlás, amelyet injekció formájában vagy inzulinpumpával juttatnak a szervezetbe. A modern technológiai fejlesztések, mint például a folyamatos vércukorszint-monitorozás és az automatizált inzulinadagolás, jelentősen javítják a betegek életminőségét és csökkentik a szövődmények kockázatát. Az 1-es típusú cukorbetegség esetében ugyanakkor fontos a diéta és a rendszeres testmozgás is, amelyek segítenek a vércukorszint szabályozásában.
